Történt egyszer - úgy pár hónappal ezelőtt -, hogy Aszú barátom elhatározta, hogy kirángat a mókuskerékből. Sajnos csak mostanra tudtam összehozni a hétvégét, de kárpótlásul meg tudtuk győzni Laci barátunkat, hogy miért is lenne neki jó, ha velünk tartana. Neki sem volt könnyű időszaka, mert mint tábori felcser lediplomázott. Persze nem is Laci lett volna, ha egyszerűen csak átveszi a papiruszt. Ehelyett bicajra pattant és meg sem állt Pécs gyönyörű városáig.

Szóval dübörgött a kocsi Gr. Bösenstein csodás ormai fele. Eredetileg nem ide készültünk, de itt találtunk olyan helyet, ahol minden vágyunkat kiélhettük, főként a vízlelő helyekre gondolok. A Edelrauth hütte parkolójáig fizetős út lett volna, de mi megúsztuk, mivel korán értünk oda . A nap már felkelt, ezért beragyogta a környék hegyeit. Kezdetben lankás, út mellett heverésző tehenek között haladtunk. Eltrappoltunk a Scheibel tó partján és elkezdtünk felfele tartani az első célállomás fele. Egy forrás friss vizét megkóstolva hamar felértünk a Hauseck 1982 méteren levő csúcsához. Akár már most haza is mehettünk volna, annyi teljes volt a nap. De nem ez volt a cél. Még csak 10 óra körül járt az idő és előttünk állt a nap java. Mivel megéheztünk, felcsaptuk a gázfőzőket és benyomtunk egy fincsi levest. Kicsit heverésztünk és továbbálltunk. Kisebb ösvényen majd a továbbiakban egy igen kellemes sziklás részen jutottunk fel a Gr. Bösenstein (2448m) keresztjéhez. Ma már ez volt a 2. kétezer feletti csúcsunk. Bár az idő ködös volt mégis igen kellemes volt az időjárás. Amúgy is ki tudja miért, de nagyon szeretek ködben túrázni. A keresztnél egy kicsit elidőztünk, majd a többi ember által választott Klein Bösentein csúcsa helyett, mi a Sonntagskar spitze-t (2350m) vettük célba. Sajnos a következő pár óra nagyon változatosra sikeredett. Csúszós rétegzett kőzeten ereszkedtünk, majd onnan egy kisebb traverzálás után ismét emelkedtünk. Egy a Königsjodlerre igen hasonlító gerinctúrában volt részünk. 3-4 órán át mászogattunk fel- le. Néhol a 3-as fokozatot is elérte a szikla nehézsége. Nagy zsákkal biztosítás nélkül bevallom nem mindig élveztem. De mindent egybevetve nagyon izgalmas volt.

Fentről körbenézve hamar megtaláltuk az ideális táborozó helyet. Leereszkedtünk a Gefrorener tó partjára és birtokba vettünk egy törpefenyők által körbefont kis területet. Szélvédettnek tűnt, az alját, szőnyeget megszégyenítő puhaságú moha fedte. Egy hátránya mégis akadt. Mint éjjel kiderült, igen lejtősre sikeredett a természet ezen csodája. Ma már másodszor kaptuk elő a főzőket, és irgalmatlan kotyvasztásba kezdtünk. Kinai csirke, levesek, paprikás csirke mazsolával és puding volt az étlapon. Közben Aszú kétszer is elment vízért, pedig nem is volt olyan közel. Azt hiszem, meg kell köszönnöm neki azt az önzetlen felajánlást. Aztán Laci megköszönte! De nem tudtuk, hogy mit. Lassacskán kibökte, hogy holnap szülinapja lesz. Előkerült a meglepetés a zsákból. Nem sok kellett, hogy ájulásig le ne részegedjünk egy barackos kölyökpezsgőtől. Koccintás után elhatároztuk, hogy igazi túlélőtúrához méltóan tüzet rakunk. Ez nem is ment olyan egyszerűen. 2000 méter felett voltunk ezért nem igen válogathattunk a rendelkezésre álló tűzifák közül. Mindenki tette a feladatát. Aszú törpefenyő ágakat vágott, Laci a tüzért volt felelős én pedig átkutattam az egész völgyet valami szárazért. A fordulópont akkor jött el, amikor megtaláltam álmaink faágát. Innentől kezdve már csak táplálni kellett a tüzet. Itt szeretném megköszönni Bear Grills önzetlen és tudatalatti segítségét! Azt nem mondhatnám, hogy nem volt füst, de ahol füst van, ott büdös is ))). Azt hiszem mindhármunk lelkében hatalmas elégtétel volt, hogy a tűz mellé tudtunk táborozni. El is ment szépen az idő. Lassan lebukott a nap és megjelentek az első csillagok. Laci kicsivel később nyugovóra tért, de mi Aszúval éjfélig ültünk a tűz mellett és nagyon jót beszélgettünk. Rengetek csillag volt az égen és szinte teljes szélcsend járta be a hegyet. Idővel mi is elálmosodtunk. Betakartuk a tüzet kövekkel és bebujtunk a hálózsákokba. Ami ez után következett, az sem Dana Scalli sem Fox Murder nem tudná megfejteni. Történt ugyan is, legalább is Laci esküszik rá, hogy éjjel egy hópáruc felült a vállára, elénekel pár Pap Rita számot és mielőtt eltűnt volna rengetegben, magához vette Aszú egyik kesztyűjét. Nekem ezt sem jogom, sem érdekem nincs megkérdőjelezni. Ha Laci így emlékszik, akkor biztos így van. Imádlak Laci!))

Reggel a napfelkelte előtt sikerült felébredni és csodás képeket készíteni. Kicsit erősebben fújt a szél, mint előző este, ezért felkerültek a kabátok, de amint elindultunk lefele, hamar bemelegedtünk. Még a völgybeérés előtt megreggeliztünk, ami főleg a Laci által tartalékolt szalámi, sajt és bergsteiger kenyérnek volt köszönhető. A reggeli után nem volt más hátra, minthogy pár óra séta után beszálljunk a kocsiba és hazajöjjünk.

Nem tudom, hogy köszönjem meg nektek, de rettenetesen jól éreztem magam. Remélem ki lehetett bírni a társaságomat, és nem hátráltattam a sikeres túrát. Aszúnak köszönöm a tökéletes szervezést, Lacinak pedig még egyszer boldog születésnapot kívánok!

Ismét két fantasztikus napot töltöttem az osztrák Alpokban!

...